Történt egyszer régen, nagyon régen, még az Isteni időkben, hogy Polipotész - az egyik gigász - megharagította a tengeristent, Poszeidont. Poszeidon felkapta háromágú villáját, mérgében a Kos szigetre menekülő Polipotészre dobta, ezzel kihasítva a kefaloszi részből egy jókora darabot. A kitépett óriási sziklatömb a gigászra zuhant, maga alá temetve őt a tenger mélyébe. E leszakadt tömbből jött létre Nyssiros szigete. Azóta is a tenger és a szikla foglya, egyben őrzője is Polipotész. Ha Polipotész őrjöng, a tenger haragos hullámokat vet és a kráter füstölögni kezd.
De milyen is valójában a régen kialudt kráter? A fővárosból, Madraki kikötőjéből lassú, kanyargós, szerpentines út vezet fel a hegyekbe. Maga a földrajzi képződmény a tengerszint felett kb. 300 méter magasságban található, a sziget középső részén. Már az utolsó kanyarokban szemünk elő tűnik a legnagyobb kaldera, melyet a helyiek Stefanos-kráternek hívnak. Az utolsó kitörés a leírások szerint kb. 120 évvel ezelőtt történt. A kráter kissé ovális alakú, legszélesebb átmérője 260 méter, mélysége eléri a 30 métert. Hófehér sziklahasadékokban vezet a kaldera felé az út, helyenként a rések most is füstölögnek, erős kénes szagot árasztva, illetve a nyílások környezetében sárgás és vöröses kristályos kicsapódást képezve. Elképesztően nagy a hőség, vékony talpú cipőben az ember talpa szinte ég, a legmélyebb pontokon a hőmérséklet meghaladhatja a 60 C fokot is. A kráter alja helyenként sima, itt-ott mély gödrök éktelenkednek, ahonnét füstölgő gőzök és gázok csapnak fel, illetve erős hullámverés esetén a gödrök aljában fortyogó-zubogó gejzírszerű képződményeket is láthatunk. A kaldera oldalában citromsárgán virítanak hatalmas kénes kövek. A kénes kőzet forró, éget, szinte leperzseli a bőrt és a szőrt az ember kezéről-lábáról. Mivel ezek a gőzök-gázok mérgezőek, ezért maximum egy órát javasolt tartózkodni egyhuzamban a helyszínen, különben erős fejfájás, hányinger törhet ránk.
|